Asztraháni piros alma

Leírás

Több száz éves, orosz származású nyári almafajta, amely a Volga-vidékről, Asztrachán környékéről terjedt el az egész világon. Franciaországban a XVII. században, Amerikában a XIX. század elején már elterjedt fajta volt.

Bár nagyüzemi termesztésre elhúzódó érése és változó gyümölcsmérete miatt nem alkalmas, máig a házikertek igen nagyszerű friss fogyasztású- illetve főzőalmája maradt.

Gyümölcse középnagy, kiegyenlítetlen méretű (átlagos tömege 110 g); alakja lapított gömb, mely a csésze felől enyhén bordázott. Viaszos-hamvas felületét jellegzetes liláspiros, csíkozott fedőszín borítja, ami csaknem az egész gyümölcsre kiterjed. Héja vékony. Gyümölcshúsa fehér – később sárguló -, félkemény, túléretten lisztesedik. Íze enyhén édes, kellemesen savas, üdítő, kissé illatos.

Korán szedve 2-3 hétig tartható el. Jól szállítható alma.

Július közepétől augusztus elejéig, elnyúlóan érik, ezért 3-4 menetben kell szedni (gyümölcshullásra is hajlamos).

Fája eleinte erős, majd középerős növekedésű; koronája feltörekvő, termőkorban szétterülő, terjedelmes, gömbszerű lesz. Vesszeje középvastag, pirossal fedett barna színű. Termőre fordulása inkább késői („T” terméshozási típus), ezután közepesen vagy viszonylag bőven, de szakaszosan terem.

Vadalanyon és ‘EM IV’-en jól fejlődik, de törpefának csak kivételes esetekben ajánlható.

Jó virágport adó fajta, mely korán, már a ‘Jonathan’ előtt 6-7 nappal virágzik. Részben öntermékenyülő, de porzófajtával többet terem. Jó porzófajtái a ‘Cox narancs renet’ és a ‘Téli arany parmen’. Virágai fagyérzékenyek, ezt figyelembe kell venni a termőhely kiválasztásakor.

Termőhely-igényét tekintve alkalmazkodóképes fajta. A lisztharmatra közepesen fogékony, az almamolyra ugyancsak érzékeny.

Termesztésére leginkább ajánlott hazai termőtájak: Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség.

Az ‘Asztraháni piros’-t az árutermelésben nem alkalmazzák elnyúló érése, egyenetlen gyümölcsnagysága és gyümölcshullása miatt. Idényében – tehát mint nyári alma – azonban ma még viszonylag a legjobb, nélkülözhetetlen árufajtánk.

Forrás: www.tuja.hu
Fotó: Szabó Tibor